Okulván a címkézésről szóló kognitív elemzésének sikerén, Rashmi Sinha úgy döntött, hogy folytatja a téma boncolgatását: ezúttal a címkézés szociális hatásait foglalta össze. Véleményem szerint kevésbé meggyőző módon, mint ahogyan előző alkalommal tette.

Sinha szerint a címkézés a Web egyik lényeges közösségformáló eszköze. A Weben való böngészés meglehetősen magányos tevékenység, címkézéssel azonban olyan felhasználói közösséghez csatlakozunk, amivel legalább egy közös pontunk van. Ráadásul úgy élvezhetjük a közösség jelenlétét, hogy nem kell társalognunk „hirtelen szerzett társainkkal”. Hogy ez miért jó nekünk? Sinha a következőképpen folytatja zavaros eszmefuttatását: „Miután több éve aktívan részt veszek különböző levelezőlistákon, gyakran erőltetettnek érzem a kommunikációt. Jó dolog passzívan ücsörögni mások társaságában anélkül, hogy hozzájárulnék vagy akár követném a szóban forgó témát. Ugyanezen okból kifolyólag szeretek kávézóban dolgozni – élvezem az interakció mentes közösségi jelenlétet. Hasonlóképpen a címkék egy ilyen közösségi légkört teremtenek, s ezt nagyon kedvelem.”

Eléggé elrugaszkodottnak tűnik Sinha közösségformáló címkézése. Kedvelem és használom a címkézés technikáját, hatékonyabbnak tartom a kategorizációnál, de soha nem fordult meg a fejemben, hogy a del.icio.us könyvjelzőimmel szociális életem gazdagabb, mint anélkül.